A Pécs2010 EKF-program első tárlata nyílt meg január 8-án a Pécsi Kisgalériában Istókovits Kálmán siklósi születésű festőművész munkáiból.
A kiállítás megnyitón köszöntőt mondott Dr Révész Mária, a Pécs M.J.Város Önkormányzat Kulturális Bizottsága elnöke és dr. Göndöc András, Siklós Város jegyzője. A rendezvényen közreműködött a népszerű Siklósi "Dolce" Hegedűegyüttes, Dolgos Éva vezetésével.
Istókovits Kálmán életútját, munkásságát Dr. Pandur József művészettörténész, festőművész megnyitó beszédében ismertette a megjelentekkel:
A Siklóson született festőművész bécsi és milánói tanulmányait követően 1927-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Csók István, Rudnay Gyula és Dudits Andor tanítványaként végzett.
A szülővárosának ajándékozott nagyszámú olaj, akvarell és tojástempera képeiből láthat most a közönség Pécsett egy ötven darabos válogatást, tájképet, aktot, portrét. Olyanokat, amelyek jól illusztrálják az Istokovitsra jellemző festői sokszínűséget, érzékenységet, rajzi biztonságot, egészen különös kompozíciós készséget. Nem volt véletlen tehát, hogy már pályája korai szakaszában óriási sikereket aratott, Balló Ede- és Zichy Mihály -díjjal, Budapest rézkarc, fametszet és vízfestmény díjával tüntették ki. Tagja volt a Benczúr Társaságnak, a Magyar Akvarell-és Pasztellfestők Egyesületének valamint a Magyar Arcképfestők Társaságának. A Collégium Hungaricum ösztöndíjasaként Rómában tanult, s bár művészetére nagy hatással volt az olasz neoklasszicizmus nem szolgai módon használta, hanem ötvözte egyéni kifejező eszközeivel.
Igazi sikereit nem portréival, zsáner- és tájképeivel aratta, hanem főleg vallásos és történelmi tárgyú képeivel, de a most bemutatott művek egy sajátos betekintést engednek abba a különös, varázslatos világba, amelyet a festőzseni képein megjelenített. Illusztrációival jelent meg Párizsban francia nyelvű kiadásban Arany János Toldi estéje (1937), Herczeg Ferenc Bizánca (1938).
Kompozíciói, a portré alanyok arckifejezései, testhelyzetei, a környezetükkel sajátos viszonyban megjelenített emberi alakok sokszor magukban hordozzák a művész sajátos, egyéni ízű humorát, más esetben egy-egy szituáció drámaisága csak a kép egészének megismerése, befogadása után lesz érzékelhető.
Míg portréi figuráiban nézőként megérezhetjük a mester viszonyát a modelljeihez, addig tájképeiben, bibliai és történelmi tartalmú alkotásaiban úgy láttatja meg a lényeget, hogy közben a szemlélő feloldódik a felületek szépségében, az ecsetvonások finomságában és magas fokú formakultúrájában.
Külföldi sikerei többnyire itáliai tárlatokhoz fűződtek, de eljutottak alkotásai Amerikába és Japánba is. Egy olajképét a római Galleria Moderna vásárolta meg, Rómában és Velencében három rézkarca az olasz király tulajdonába került. "Komédiások" című munkáját az Uffizi Képtár őrzi Firenzében, de a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a bajai Nagy István Képtár is rendelkezik egy-egy képével.
1989-ben életművéért a Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjével tüntették ki. Munkáinak értékes kollekcióját Siklós városának adományozta. 1990-ben lett városunk díszpolgára.
A kiállítás anyaga a Pécsi Kisgalériában 2010. február 7-ig várja az érdeklődőket. |